1974-ben egy skót pszichiáter megkérdezte a kollégáit, mi lenne, ha semmit sem csinálnának a skizofrénekkel. Az intézetében dolgozók nem tudtak válaszolni, mivel a betegeket, akiket addig diagnosztizáltak, azonnal kezelni kezdték. A skót felvetette: lehet, hogy amit mi skizofréniának nevezünk, az csak valakinek az elvetélt próbálkozása a gyógyulásra. A doki ezután egy tucat női skizofrénnek megnyitott egy helyet, egy szobát, és nem kezelte őket betegként. Emberi módon bánt velük, és sok szeretetet kaptak. A nők két hét után fésülködni, sminkelni, főzni akartak – pedig ilyet egy skizofrén nem csinál. Így kezdődött a Soteria Menedék Program.
Csak úgy a vicc kedvéért ...
2015-ben, és még 2018-ban is felteszem a kérdést:
Mi történne, ha egy egészséges nőt, aki egészséges prenatális gyermeket hordoz a méhében, és szülés megindulása folytán betér egy szülészetre, békén hagynának és nem csinálnának semmit?
Beérkeznek a szülőszobára, ahol nem kezelik őket betegként. Emberi módon bánnak velük, és sok szeretetet kapnak.
A nő képes lenne megszülni a kisbabáját, aki képes lenne megtalálni az anya mellét, abból képes lenne szopni és utána békésen, boldogan pihennének.
Ennyi történne!
Csak úgy a vicc kedvéért ...
Járhatna annyi az egészséges anyának és gyermekének, mint egy skizofrén pszichiátriai kezeltnek a Menedékben?
Csak úgy a vicc kedvéért ...
2015-ben ... 2018-ban ...
Csomóné Lindmayer katalin
2015. február 25.
Kép forrása: Bobák Szilvia: A párkapcsolatok fejlődésének integrál pszichológiai áttekintése (2009)
