A trauma (akár egyéni, akár kollektív) gyógyítás/gyógyulás első lépései között van a megnevezés és elhatárolódás.

A sebek megnyitása, kitisztítása ismereteink, szocializációnk, hitrendszereink szerint fájdalommal jár, és sokszor ránk ömlik közben a kikívánkozó genny: ezért jobb békén hagyni, mert az az ismerős.

Ha kérünk -> kapunk hozzá támogatást, és rá tudunk nézni, akkor viszont gyógyulás és a sebek összeforrása jön. Soha nem lehet meg nem történtté tenni, de már nem sajog, terhelhető lesz, képesek leszünk ránézni és az életünk részeként tekinteni rá. Nyitogatjuk a traumákat, gyógyul a világ 

:) Köszönjük Teremtő Isten, hogy ilyen hatalmas szeretetben tartasz minket!

Csomóné Lindmayer Katalin
2014. május