Ha a megfelelő ember a helyén van ...
A szül(et)és esetében ez az anya ÉS a születendő kisbaba DUÁLIS EGYSÉGE. Nem, nem lehet szétválasztani, mert bármilyen beavatkozás az egyiken hatással van a másikra. Hívhatjuk ezt energetikának, biológiának, szimbiózisnak, szinergiának, valójában teljesen mindegy, hogy minek nevezzük. A tény, hogyha az anya rendben van, képes ráhangolódni a saját testi és lelki folyamataira, belső hangjára és erre adekvát módon reagálni. Például azzal, hogy mozdul, amikor mozdulni készül a teste; iszik, ha szomjas; eszik, ha éhes; mosolyog, énekel, beszél vagy éppen csöndben van, elmélkedik vagy imádkozik.
A természetes, egészséges folyamatok mentén van támogatva ...
Azok, akik mellette állnak ismerik és képesek felismerni a szül(et)és természetes mivoltát, folyamatát és erre ráhangolódni. A megoldás az egyszerűségben rejlik. Ha elhiszed, hogy a nő képes arra, hogy fogja a teste és a babája jelzéseit, képes ráhangolódni a Mindenségre, és ezt sugározza magából, akkor te, kedves jelenlévő, tudni fogod, hogy hogy tudsz neki a legjobban segíteni. Légy jelen a JELENLÉTben!
Akkor minden a helyére kerül.
Elindulnak azok a folyamatok, amik mentén az anya és a kisbaba beindítják a közös motorokat, a világrajövetel csodáját, ahol az ég és a föld összeér és begyógyulnak a testi és lelki sebek. Az elválaszthatatlan egység energiája, a feltétel nélküli szeretet csodája jár át mindent, és helyére kerül, mint a puzzle-darabkák sok-sok addig megválaszolatlan kérdés. És ami a legfontosabb a szülő nőből anya lesz, a méhen belül növekedő kisbabából méhen kívülre érkezett kisbaba lesz, aki elkezd megismerkedni a világgal. A férfiből apa lesz, aki elsődleges vadászból átalakul óvó-védővé. Beindul egy hatalmas összjáték, a hormonok, az élettani folyamatok hihetetlen cikázása és reagálása ember és ember között. A kisbaba szüleitől megkapja azt a hihetetlen mennyiségű kódot, amit a generációk örökítenek át az életben maradásra vonatkozóan és elindul, hogy beteljesítse küldetését, amiért erre a világra érkezett.
Ez az emberélet trófikus kaszkádja. Ha ez a helyére kerül, a többi is magától beindul, úgy is, mint az öngyógyító láncreakció. Az eredmény csodálatos, ámulatba ejtő és megerősítő. Lehetséges és biztonságos, gyors és hatékony.
Az elmúlt fél évszázad egyik legizgalmasabb tudományos felfedezését a szélesen elterjedő trófikus kaszkádok jelentették. A trófikus kaszkád egy olyan ökológiai folyamat, amely a tápláléklánc tetején kezdődik és egészen az aljáig folytatódik. Klasszikus példa erre az, ami az Egyesült Államokban, a Yellowstone Nemzeti Parkban történt 1995-ben, amikor a farkasokat visszatelepítették. Mindannyian tudjuk, hogy a farkasok különböző állatfajokat ölnek, de talán kevésbé tudatosul bennünk, hogy sok más fajnak életet adnak.
A farkasok visszatérése előtt - 70 évig távol voltak - a szarvasok száma egyre csak nőtt a Yellowstone parkban (mert nem volt, ami vadásszon rájuk), és az emberi erőfeszítések ellenére szinte nullára csökkentették a növényzet nagy részét. Egyszerűen mindent felfaltak. De amint a farkasok megérkeztek, igaz, csak kis példányszámban, a legfigyelemreméltóbb hatást kezdték kiváltani. Először is persze megöltek néhány szarvast, de nem ez volt a lényeg. Ennél sokkal fontosabb, hogy gyökeresen megváltoztatták a szarvasok viselkedését. A szarvasok kezdték a park egyes részeit kerülni, azokat a helyeket, ahol könnyen csapdába eshettek volna, főként a völgyeket és a szurdokat, és ezek a helyek azonnal kezdtek megújulni. Egyes területeken a fák magassága csupán hat év alatt ötszörösére nőtt. A kopár völgyoldalakon hamarosan rezgő nyár-, fűz- és amerikai nyárfaerdők telepedtek meg. A madarak rögtön elkezdtek beköltözni. Rohamosan növekedni kezdett az énekesmadarak és vándormadarak száma. A hódok száma is növekedni kezdett, mivel a hódok szeretnek fát enni. És a hódok a farkasokhoz hasonlóan szintén ökoszisztéma-mérnökök. Rejtekhelyeket készítenek más fajok számára. Gátakat építettek a folyón, amelyek élőhelyet biztosítottak a vidrák, pézsmapockok, kacsák, halak, csúszómászók és kétéltűek számára. A farkasok prérifarkasokat öltek, és ennek eredményeként a nyulak és egerek példányszáma növekedni kezdett, így több lett a sólyom, a menyét, a róka és a borz. A hollók és a fehérfejű réti sasok leszálltak a dögre, amit a farkasok meghagytak. A medvéknek is jutott belőle. Az ő példányszámuk növekedni kezdett, részben azért is, mert több bogyós termény nőtt a visszatelepedő bokrokon. A medvék azzal is erősítették a farkasok jelenlétének hatását, hogy megöltek néhány szarvasborjat. De most jön az, ami igazán érdekes. A farkasok megváltoztatták a folyók viselkedését. Kevésbé kanyargósak lettek. Csökkent az erózió mértéke. A csatornák szűkültek. Több tó alakult ki. Több zúgó lett. Mindezek remek élőhelyet nyújtottak a vadon élőlényei számára. A folyók a FARKASOK jelenléte miatt változtak meg. Ennek pedig az volt az oka, hogy a visszatelepülő erdők megfogták a partokat, így ritkábban omolhattak le. A folyók medre így állandóbbá vált. Ugyanígy a völgyoldalon, a szarvasok elűzése és a növényzet visszatelepedése után, a talajerózió lecsökkent, mert a növényzet megerősítette a völgyoldalt is. A kis számban megjelenő farkasok tehát nemcsak a Yellowstone Nemzeti Park, a hatalmas földterület ökoszisztémáját alakította át, hanem annak fizikai földrajzát is. (Zöldportál)
Eljött az időd, hogy ráláss és meggyógyítsd a szül(et)ésed?
Csoportos vagy egyéni alkalmakra várlak >>> www.lindmayerkatalin.weebly.com
Csomóné Lindmayer Katalin
2017. november 14.
Természet kis tasakba zárva - egészség az egész családnak: AXXA Global