Dr. Bob - Napi Friss: Suttogó? Miért nem inkább Éheztető…?

Dr. Bob Sears - Napi Friss: https://www.facebook.com/pages/Dr-Bob-Sears/116317855073374?fref=ts 

Suttogó? Miért nem inkább Éheztető…?

Fordította: Koroknai Ildikó Stefi

 Elnézést kérek mindenkitől, amiért elmaradt a tegnapi Dr. Bob – Napi Friss c. írásom. Megírtam és újraírtam ezt a posztot, mert nem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán közzétegyem-e vagy sem. Ez egy igen érzékeny téma és egy kényelmetlen helyzet, úgyhogy az egész napot rááldoztam, hogy megírjam. Meglátjuk, mit gondoltok róla, miután elolvassátok. Íme:

Nemrégiben három, gyarapodásában elmaradó kisbabával találkoztam, akiket az „Evés, Ébrenlét, Alvás”-etetési rendszer szerint gondoznak. Az első esetben azt hittem, ez csak egy véletlen. A másodiknál már elkezdtem gyanakodni. De most, hogy láttam a harmadikat is, már dühös vagyok.

Mielőtt folytatnám a szónoklatom, szeretnék előre elnézést kérni a Suttogó könyv írójától és kiadójától, mert tudom, hogy az írónő NEM szándékozik arra biztatni a szülőket, hogy éheztessék a babáikat. ÉS, biztos vagyok abban is, hogy a könyv világossá teszi a szülők számára, hogy egyrészt, rendszeresen mérlegelni szükséges a kicsiket, hogy megbizonyosodjanak róla, a baba rendben fejlődik. Másrészt, ha ez nem így van, akkor a szülőknek értelemszerűen meg kell beszélniük a saját orvosukkal, hogy hogyan növelhetnék pl. az etetések számát. És azt is be kell ismernem, hogy én magam nem olvastam a Suttogót, tehát nem ismerem első kézből, hogy mit ír a könyv. Csakis abból indulok ki a továbbiakban, amiket a három szülőpár elmesélt nekem a könyvről. Bár, az Amazon (internetes webshop) oldalán található könyvleírás is világosan mutatja, hogy miről van szó:

„Hogyan etessünk, játsszunk és altassunk egy babát, olyan rendszer szerint, ami a család minden tagjának az életét egyszerűbbé és boldogabbá teszi.”

HOGY MICSODA?!

Szeretném világosan leszögezni, hogy semmi kifogásom azon szülők ellen, akik úgy döntenek, hogy követik az „Evés, Ébrenlét, Alvás”-programot, vagy bármilyen más, fix nevelési tervet előíró könyvet. Ezek a döntések a saját választásaink. Senki nem ismeri jobban a te gyermeked, mint te magad, és az egyetlen, akinek joga van eldönteni, hogy hogyan neveli a gyermekét, az az a személy, akihez a gyermeket a köldökzsinór kötötte, és az, aki a gyermeket nemzette. (Vagyis az anya és az apa. :) A ford.) Ha tehát te úgy érzed, hogy közelebb áll hozzád a rendszerhez szoktató nevelési tervben való gondolkodás, akkor lehet, hogy számodra és a gyermeked számára is ez a jó út. Szabadság – ez az, ami Amerikában a legfontosabb.

Az én posztom oka egyszerűen az, hogy rámutassak az előírásszerű nevelési módszerek szigorú követésének egy valós veszélyére. Mégpedig:

„Evés, Ébrenlét, Alvás”. Ez pontosan az ellentéte annak, amire a kisbabák születnek, legalábbis véleményem szerint. Persze lehet, hogy én gondolom rosszul. De a legtöbb újszülött, akiket eddig láttam, az alábbi viselkedésmintát mutatta: eszik, alszik, eszik, ébren van, eszik, ébren van, alszik, alszik, eszik, alszik, eszik, eszik, alszik, ébren van, ébren van, eszik, alszik, eszik, alszik… Te látsz itt valamilyen rendszert? Én sem látok, mert NINCS (benne) semmilyen rendszer! A babák akkor esznek, amikor szükségét érzik, és rendszerint el is alszanak egy-egy etetés végén. Egy óra múlva aztán felébrednek és megint enni akarnak. De várjunk, most lehet, hogy ébren fognak maradni az etetés után, de az is megeshet, hogy mégsem. Megint esznek és megint alszanak, mondjuk 4 órán át, majd felébrednek és esznek, de ezúttal 2 órán keresztül. Aztán alvás, majd megint ébrenlét. És evés... -

Egyszerűen azt csinálják, amire szükségük van és abban a mintázatban, rendszerben, ahogyan az számukra megfelel.  

 Nos, mi fog szerintem történni, ha egy babát az Evés, Ébrenlét, Alvás-körforgás szerint akarnak gondozni? Hoppá, újra megnéztem az Amazon ismertetőjét, és most látom csak, hogy Evés, JÁTÉK, Alvás-rendszerről szól a könyv. Hát, ez még nevetségesebben hangzik… (egy újszülött esetében legalábbis… a ford.)

De akárhogy is.

Rendben, a babát megetetik. Valószínűleg elálmosodik az etetés végére, de altatás/alvás helyett ébren tartják egészen a következő körig. Nehogy merd hagyni elaludni a babádat szoptatás közben, mert – bár az elmúlt 5000 évben is pontosan ezt tették az emberbabák – MOST mi jobban tudjuk, hogy ez nem jó! Inkább tartsd ébren őt, hogy játszhasson még egy órán át vagy még tovább. És akkor majd elalszik és aludni fog egy vagy két óráig, de anélkül, hogy ismét evett volna. Aztán persze farkaséhesen ébred mondjuk két óra múlva, és ez az egész kezdődik megint elölről…

Tényleg ártalmatlan ez a módszer?

Nézzük, mire jöttem rá, hogy miért nem hízik eléggé a három kis páciensem közül az egyikük: A babát mondjuk fél órán át etetik. Ezután 1-1,5 órán át ébren tartják. Csak ekkor engedik meg neki, hogy végre elaludjon, kb. 2 óra időtartamra (anélkül, hogy ismét megetetnék előtte). Ekkor a baba felébred, éhes, megetetik, majd kezdődik az egész elölről. Ha kicsit utánaszámolsz, gyorsan láthatod, hogy ezt a babát csak 3,5-4 óránként szoptatják. Ráadásul éjszaka sokkal hosszabbak a szünetek. Vagyis ez a baba mindössze 6x szopik egy 24 óra alatt! Ez a baba a súlynövekedési-görbén születésekor a 25%-os tartományban volt, 2 hónaposan a 10%-os sávba esett, és most, 6 hósan mélyen alatta van a saját görbéjének. Ez volt a helyzet, amikor a szülők másodszor hozták hozzám a picit. A gyermekorvosuk azt mondta nekik, hogy a baba nem jut elég tápanyaghoz és szükséges lenne, hogy az anyuka többször szoptasson egy nap. – És ezek a szülők tényleg jó szülők voltak. Értelmesnek, szerető szülőnek tűntek, akik elégedettek a babájukkal. És a baba is rendben lévőnek tűnt nekem. Boldog volt. Soványka, de boldog. Nagyszerű, kötődő szülők voltak – csak éppen rossz könyvet vettek le a polcról. :(

Kb. 10 perc alatt rájöttem, hogy ez a baba miért nem fejlődik megfelelően. Lényegében: a babát pont akkortájt tették le mindig aludni, amikor várhatóan éhes kezdett volna lenni és etetni kellett volna (vagyis 1-1,5 órával az előző etetés után). Az újbóli evés helyett azonban a baba 2 órán át aludt, éhesen, majd jól kiéhezve ébredt és (persze) nagyon jól evett – és minden nap ezeken a szakaszokon kellett átmennie újra és újra. Csakhogy tulajdonképpen fele annyiszor evett, mint ahányszor szükség lett volna rá! 

Az emberbaba, a fentiekkel ellentétben, evés után általában elszenderül (merthogy természetszerűen ezt okozza a szoptatás!), alszik 1-1,5 órát, majd éhesen ébred és megint kész megtömni a pocakot. Vagyis, a kisbabákat 1-2 órás időközökben szükséges szoptatni, kb. 12 alkalommal 24 óra alatt. A baba így rengeteg élelemhez juthat, az anyának szépen beáll a tejtermelése, a baba szépen gyarapszik és minden a legnagyobb rendben. Ez a természet(es). Ez a kereslet-kínálat egyensúlya. Ez az igény szerinti szoptatás a maga teljességében. De nem! Várjunk csak! SEMMI sincs így rendben. Ez a baba túlságosan függővé válik így az édesanyjától. Isten mentsen attól, hogy egy babának szüksége legyen a saját anyukájára! Merthogy ez a szoptatott baba most éppen azt tanulja meg, hogy összekapcsolja az evést az (el)alvással, vagyis nemsokára már csakis akkor fog elaludni, ha szoptatják… és anyuka így hamarosan csődöt mond a babagondozásban. Ennek nem szabad megtörténnie!

Csapjuk csak fel rögtön a Suttogót, vagy valamelyik másik babatréningező programot leíró könyvet! Mert te képtelen vagy egyedül gondozni a gyermekedet. Nem tudod követni a saját ösztöneidet és megérzéseidet. Szükséged van egy könyvre, ami mindezt tudja helyetted. Hé, ha ez működik a lovaknál, miért ne menne a kisbabáknál is? (lásd: The horse whisperer /A Suttogó/ c. filmet is, Robert Redforddal a főszerepben. A ford. ) Ezek a könyvek garantáltan segítenek, hogy úgy neveld a gyermekedet, hogy kevésbé legyen rád szüksége, így neked több szabadidőd maradhat pl. újabb gyerekeket „gyártani”. :) Ahogy az Amazonon lévő könyv is ígéri: „A család minden tagjának élete könnyebb és boldogabb lesz a módszer által.”

Én egyszerűen fel nem foghatom, hogy egyes emberek miért akarják mindenáron megváltoztatni egy baba napjának természetes menetét. Aminek úgy kéne kinéznie, hogy evés, alvás, AZTÁN játék; vagy először megint alvás és csak utána játék. De semmiképp sem úgy, hogy evés => játék => alvás! Már annak az egyszerű ténynek, hogy ez utóbbira kifejezetten treníroznod kell(ene) a babádat, jeleznie kéne számodra, hogy ez mennyire természetellenes állapot. (!!!!!!!!)

De akkor egyáltalán miért létezik ilyen könyv? Lehetséges, hogy vannak babák, akiket így gondoznak és (mégis) szépen fejlődnek. Megeshet, hogy az édesanya tejtermelése, tejének mennyisége így is megfelelő marad. Talán a legtöbb így gondozott baba mégis boldog, jól alszik, eleget eszik, szépen gyarapszik és jól érzi magát. És csak én vagyok az, aki a néhány negatív kivétellel találkozik. Nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy én ennek nem látom semmi értelmét.

Rosszul gondolnám? A valóságban mégis minden rendszerben gondozott baba szépen fejlődne? Az anyukáiknak fenn marad a tejtermelésük egészen az ajánlott 2 éves korig? Az összes baba fejlődési görbéje a középső-felső tartományban marad? Ha minden esetben így történik, akkor mindent visszavonok, amit most itt leírtam.

Nos, valószínűleg vannak most néhányan, akik támadásnak vélik a soraimat, mert náluk jól működött/dik a rendszerben etetés. Ha így van, akkor elnézést kérek. De végül is, ez az én blogom, amit azért írok, hogy megoszthassam másokkal a saját érzéseimet és kétségeimet, mint orvos, férj, apa, férfi stb. Úgyhogy leírom azt, amit szeretnék. Talán kiveszem az utolsó 5 bekezdést, kicsit letisztázom, higgadtabban fogalmazok, hogy mégse vegyétek zokon. De ha mégis bárkit megbántottam, szeretnék felőletek hallani! Mondjátok el, amit gondoltok, valószínűleg megérdemlem a kritikát.

Ha te magad érintve érzed magad, arra kérlek, hogy újra és újra olvasd el az írásomat. És lásd meg, hogy nem a te szülői döntéseddel van problémám! A hangsúly csakis azon van, hogy minden esetben oda kell figyelni arra, hogy a babád megfelelően gyarapodjon, függetlenül attól, hogy milyen szemléletet követsz. Engem nem annyira a nevelési stílus érdekel, hanem inkább azok a következmények, amikkel ezeknek a szigorú módszereknek a megrögzött követése jár. És ez minden gondozási módra igaz. Azért az Evés, Játék, Alvás-napirendet hoztam fel példaként, mert ez a módszer tervszerűen csökkenti a napi etetések számát. De a végeredmény bármilyen más módszernél is lehet hasonló.

És akkor mi lehetne a konklúzió?

 Először is, hogy inkább ne vásárolj olyan könyvet, ami előírja neked, hogy hogyan kell gondoznod a gyermeked – kivéve, ha a könyv azt (is) javasolja, hogy ELSŐSORBAN a saját ösztöneidre hallgass. Ha te ösztönösen azt érzed, hogy a babádnak és neked is jót tesz az enni-játszani-aludni módszer ÉS a babád szépen is fejlődik mellette, akkor minden a legnagyobb rendben. Akkor nincs ellene kivetnivalóm nekem sem. De ne azért gondozd őt így, kizárólag azért, mert egy könyv ezt tanácsolta neked. (!!!)

Másodszor, ne feltételezd azt, hogy csakis azért, mert szoptatsz, még minden a legnagyobb rendben van és a babád automatikusan megkap mindent, amire szüksége van. Nézd a súlyellenőrzéseket és a növekedési görbéket. A görbéket nem csak a szoptatott babákra készítették, hanem általános érvényűek. Ha egy baba görbéje ellaposodik, annak nyugodtan lehet oka pl. a genetika is, és emellett minden rendben van vele. De az is előfordulhat, hogy ennek az az oka, hogy a baba nem eszik eleget és/vagy csökken az anyuka tejmennyisége.

Harmadszor, gyarapodásbeli elmaradás BÁRMILYEN gondozási gyakorlatban előfordulhat, beleértve a kötődést segítő nevelést is. Találkoztam már olyan babákkal, akik azért maradtak el, mert a szüleik túlzottan szabadon értelmezték az igény szerinti szoptatást: néhány kisbaba annyira nyugodt vagy csendes lehet, hogy csak napi 6x jelentkezik enni. Ha a szülők ilyen esetben is túlzottan ragaszkodnak az isz szoptatáshoz, a baba gyarapodása lassulhat. Ennek ellenére még nem láttam ilyen, maguktól ritkán szopó babákat annyira mélyen „leesni” a görbén, mint a Suttogó módszerét követő fenti kicsiket. És ha egy etetési terv célzottan csökkenti az etetések számát? Hát azzal végképp nem értek egyet!

Negyedszer, bármilyen súlyproblémás esetben, ne felejtsd el a szülőket megkérdezni arról, hogy milyen gyereknevelési könyvet olvasnak. Babatréningezős módszert követnek? Ha igen, lehetséges, hogy ez a probléma forrása. De az is lehet, hogy mégsem. Vizsgáld meg az egész helyzetet. Mérd meg a baba súlyát. Kérdezz rá a széklettel kapcsolatos dolgokra. (A fent említett kisbaba kakija az első pár hónap után a kezdeti sárgás darabosról sötétzöldre és zavarosra változott – ami az elégtelen tejbevitel nyilvánvaló jele).

Egyszerűen muszáj volt ezt leírnom, nem hagyhattam annyiban. Miért léteznek ilyen könyvek?! Tudom, hogy a mi Sears-könyveink (pl. W. Sears: Éjszakai gondoskodás. A ford.) is hasonlóak, azt írjuk le bennük, amit MI jónak gondolunk a babagondozással kapcsolatban. Dehát honnan tudhatjuk mi is? Senki sem tudhatja biztosan, mi a helyes, csakis a kisbaba anyja és apja. Ha édes dolgokat szeretnél valaminek/kinek a fülébe suttogni, szerezz egy lovat. :) Ha azt szeretnéd, hogy „a család minden tagjának könnyebb élete legyen”, ne vállalj (még) gyermeket. Mert a babák törődést igényelnek.

Végül pedig, ha teljesen tévúton járok ezzel a szemlélettel, és neked igenis jó tapasztalataid vannak a rendszerben etetéssel, nagyon szeretnék hallani felőled. Nagyon jó lenne tudni olyan babákról, akik ilyen módszer mellett is szépen gyarapodtak, és akiknek az édesanyja fenn tudta tartani a tejtermelését és sikeresen megvalósította a hosszútávú szoptatást!

Mondjátok el nekem, mit gondoltok erről!
Dr. Bob