Otthon vagy bölcsiben? III.

Egy édesanya vallomásai, családi útkeresésük és megoldásaik a bölcsivel/ovival kapcsolatban.

Egy példa, amikor megfelelő időben és megfelelő módon, sőt, nagyon jó hatékonysággal adagolódik a közösség:

  • A lányom 2,5 éves volt, amikor állami bölcsibe került, lassú beszoktatással, mert főiskolát kezdtem. Eleinte jónak tűnt a dolog, de 1 hónap után mégis kivettük, mert teljesen magába fordult. (Később kiderült, hogy nem ok nélkül, ugyanis autista, de jól integrálható.)
  • Ezután pár hónap szünet következett, majd úgy döntöttünk, hogy 3 éves korától heti 3 délelőttöt családi napköziben lesz, hogy megnézzük, hogyan reagál egy kisebb csoportra és egy lazább rendszerre. Szintén lassan, hozzánk igazítva zajlott a beszokás. A lányom fokozatosan megszerette a közösséget, a felnőtteket, végül egy fél évig járt ide, nagyon jó emlékeink vannak róla.
  • 3,5 évesen kezdte a kis létszámú, családias óvodát, ahová már nagyon könnyen, alig másfél hét alatt beszokott.

A mi tanulságaink:

  1. Oda kell figyelni, hogy a gyerek mikor és tényleg készen áll-e a közösségi létre!
    A mi példánk is jól mutatja, hogy már egy kis idő is mennyit befolyásol: pont szükségünk volt még arra a fél évre, hogy bátrabb, érettebb legyen a gyerkőc. Ha az ember tud még rá áldozni időt és pénzt, akkor tegye meg, ha a gyerkőcnek erre van szüksége!
  2.  Jól meg kell nézni, hogy hova visszük a gyereket:
    nekünk a helyzetünkből adódóan a kicsi, családias közösség válik be (most ilyen suliba is jár), másoknak lehet, hogy egy nagy csapat is megfelelő. Figyeljünk, ötleteljünk, teszteljük az elképzelésünket, de váltsunk, ha úgy látjuk, hogy nem jó, ami van!
  3. Ragaszkodjunk a fokozatossághoz!!!
    Nyilván nem cél rögtön az elején összetűzésbe kerülni a gondozókkal, de álljunk a sarkunkra, ha túl korán el akarnak küldeni a gyerek mellől! Remélhetőleg ők is megértik, hogy nekik is érdekük, ha a gyerkőc nem sírja végig a fél napot utánunk... de ennél nyilván sokkal fontosabb, hogy megismerje őket és megbízzon azokban, akikre ráhagyjuk. Ehhez pedig idő kell, sok idő! Amit az anyai ösztön súg, az lesz a megfelelő út!

Otthon vagy bölcsiben? I.
Otthon vagy bölcsiben? II.

baby-17351_960_720.jpg

Szeretettel ajánlom:
Csomóné Lindmayer Katalin
2016. május 6.