A komfortzóna

Hű ... de félelmetesen hangzik!

Nap, mint nap hallgatjuk, hogy az a jó (ember), aki kilép, széttépi, átlépi, megfeszül ... leginkább már nem komfort vele, mert az nagyon gáz. Mintha jól érezni magam valami szégyellnivaló, megvetni való tevékenység lenne. Mintha a jól érzem magam a bőrömben, az életemben elvetendő lenne, miközben lépjünk ki azért, hogy majd jól érezzük magunkat? Megtagadva önmagam, és rögtön létrehozva azt a helyzetet, hogy onnantól kezdve megint csak ki kell lépni, mert az a trendi.

Folyamatosan megteremtem magamnak a szégyent és a "rosszul érzem magam a bőrömben" állapotot azért, hogy majd egyszer boldog legyek, de ha az vagyok, akkor kezdhetem előről, mert akkor megrekedek a komfortzónámban ... eléggé sántít. Mindezt spiri mázzal leöntve.

Miért?

Mi történik, ha ...?

- egyszerűen csak kitágítom a komfortzónámat, és magamhoz ölelem a világot kényelmesen, annyira, amennyire egészségesen biztonságos
- megismerem, hogy mi van a mostani látóhatáromon túl
- anélkül, hogy el kéne veszítenem saját magamat
- anélkül, hogy ki kéne dobni mindent, ami eddig történt
- anélkül, hogy meg kéne tagadni eddigi önmagamat
- megengedem magamnak azt az állapotot, hogy rendben, egyensúlyban és harmóniában vagyok önmagammal és a világegyetemmel
- megengedem magamnak a kapcsolódást a Teremtőhöz és részese vagyok a bőségnek, amire meghívott

Mint a totyogó, járni tanuló kisgyerek, ahogy finoman és szeretetteljes biztonságban egyre távolabb merészkedik és fedezi fel a világot, hogy megismerje és egyre nagyobb részét tanulja meg, tegye magáévá.

alpy_ze_umavy.jpg

Van kedved kipróbálni?

Ami már nem szolgált, azt köszönettel elhagyjuk, és ami szolgál megtartjuk és megerősítjük. Megtisztítva és feltöltődve.

Mennyivel jobban hangzik? Neked is?

Csomóné Lindmayer Katalin
2016. szeptember 20.

Kép: svetem.net