Mi közük a farkasoknak az emberi szüléshez, szoptatáshoz?

Ha a megfelelő ember a helyén van ...

A szül(et)és esetében ez az anya ÉS a születendő kisbaba DUÁLIS EGYSÉGE. Nem, nem lehet szétválasztani, mert bármilyen beavatkozás az egyiken hatással van a másikra. Hívhatjuk ezt energetikának, biológiának, szimbiózisnak, szinergiának, valójában teljesen mindegy, hogy minek nevezzük. A tény, hogyha az anya rendben van, képes ráhangolódni a saját testi és lelki folyamataira, belső hangjára és erre adekvát módon reagálni. Például azzal, hogy mozdul, amikor mozdulni készül a teste; iszik, ha szomjas; eszik, ha éhes; mosolyog, énekel, beszél vagy éppen csöndben van, elmélkedik vagy imádkozik.

A természetes, egészséges folyamatok mentén van támogatva ...

Azok, akik mellette állnak ismerik és képesek felismerni a szül(et)és természetes mivoltát, folyamatát és erre ráhangolódni. A megoldás az egyszerűségben rejlik. Ha elhiszed, hogy a nő képes arra, hogy fogja a teste és a babája jelzéseit, képes ráhangolódni a Mindenségre, és ezt sugározza magából, akkor te, kedves jelenlévő, tudni fogod, hogy hogy tudsz neki a legjobban segíteni. Légy jelen a JELENLÉTben!

Akkor minden a helyére kerül.

Elindulnak azok a folyamatok, amik mentén az anya és a kisbaba beindítják a közös motorokat, a világrajövetel csodáját, ahol az ég és a föld összeér és begyógyulnak a testi és lelki sebek. Az elválaszthatatlan egység energiája, a feltétel nélküli szeretet csodája jár át mindent, és helyére kerül, mint a puzzle-darabkák sok-sok addig megválaszolatlan kérdés. És ami a legfontosabb a szülő nőből anya lesz, a méhen belül növekedő kisbabából méhen kívülre érkezett kisbaba lesz, aki elkezd megismerkedni a világgal. A férfiből apa lesz, aki elsődleges vadászból átalakul óvó-védővé. Beindul egy hatalmas összjáték, a hormonok, az élettani folyamatok hihetetlen cikázása és reagálása ember és ember között. A kisbaba szüleitől megkapja azt a hihetetlen mennyiségű kódot, amit a generációk örökítenek át az életben maradásra vonatkozóan és elindul, hogy beteljesítse küldetését, amiért erre a világra érkezett.

Ez az emberélet trófikus kaszkádja. Ha ez a helyére kerül, a többi is magától beindul, úgy is, mint az öngyógyító láncreakció. Az eredmény csodálatos, ámulatba ejtő és megerősítő. Lehetséges és biztonságos, gyors és hatékony.

1350712-bigthumbnail.jpg

Az elmúlt fél évszázad egyik legizgalmasabb tudományos felfedezését a szélesen elterjedő trófikus kaszkádok jelentették. A trófikus kaszkád egy olyan ökológiai folyamat, amely a tápláléklánc tetején kezdődik és egészen az aljáig folytatódik. Klasszikus példa erre az, ami az Egyesült Államokban, a Yellowstone Nemzeti Parkban történt 1995-ben, amikor a farkasokat visszatelepítették. Mindannyian tudjuk, hogy a farkasok különböző állatfajokat ölnek, de talán kevésbé tudatosul bennünk, hogy sok más fajnak életet adnak.

A farkasok visszatérése előtt - 70 évig távol voltak - a szarvasok száma egyre csak nőtt a Yellowstone parkban (mert nem volt, ami vadásszon rájuk), és az emberi erőfeszítések ellenére szinte nullára csökkentették a növényzet nagy részét. Egyszerűen mindent felfaltak. De amint a farkasok megérkeztek, igaz, csak kis példányszámban, a legfigyelemreméltóbb hatást kezdték kiváltani. Először is persze megöltek néhány szarvast, de nem ez volt a lényeg. Ennél sokkal fontosabb, hogy gyökeresen megváltoztatták a szarvasok viselkedését. A szarvasok kezdték a park egyes részeit kerülni, azokat a helyeket, ahol könnyen csapdába eshettek volna, főként a völgyeket és a szurdokat, és ezek a helyek azonnal kezdtek megújulni. Egyes területeken a fák magassága csupán hat év alatt ötszörösére nőtt. A kopár völgyoldalakon hamarosan rezgő nyár-, fűz- és amerikai nyárfaerdők telepedtek meg. A madarak rögtön elkezdtek beköltözni. Rohamosan növekedni kezdett az énekesmadarak és vándormadarak száma. A hódok száma is növekedni kezdett, mivel a hódok szeretnek fát enni. És a hódok a farkasokhoz hasonlóan szintén ökoszisztéma-mérnökök. Rejtekhelyeket készítenek más fajok számára. Gátakat építettek a folyón, amelyek élőhelyet biztosítottak a vidrák, pézsmapockok, kacsák, halak, csúszómászók és kétéltűek számára. A farkasok prérifarkasokat öltek, és ennek eredményeként a nyulak és egerek példányszáma növekedni kezdett, így több lett a sólyom, a menyét, a róka és a borz. A hollók és a fehérfejű réti sasok leszálltak a dögre, amit a farkasok meghagytak. A medvéknek is jutott belőle. Az ő példányszámuk növekedni kezdett, részben azért is, mert több bogyós termény nőtt a visszatelepedő bokrokon. A medvék azzal is erősítették a farkasok jelenlétének hatását, hogy megöltek néhány szarvasborjat. De most jön az, ami igazán érdekes. A farkasok megváltoztatták a folyók viselkedését. Kevésbé kanyargósak lettek. Csökkent az erózió mértéke. A csatornák szűkültek. Több tó alakult ki. Több zúgó lett. Mindezek remek élőhelyet nyújtottak a vadon élőlényei számára. A folyók a FARKASOK jelenléte miatt változtak meg. Ennek pedig az volt az oka, hogy a visszatelepülő erdők megfogták a partokat, így ritkábban omolhattak le. A folyók medre így állandóbbá vált. Ugyanígy a völgyoldalon, a szarvasok elűzése és a növényzet visszatelepedése után, a talajerózió lecsökkent, mert a növényzet megerősítette a völgyoldalt is. A kis számban megjelenő farkasok tehát nemcsak a Yellowstone Nemzeti Park, a hatalmas földterület ökoszisztémáját alakította át, hanem annak fizikai földrajzát is. (Zöldportál)

Eljött az időd, hogy ráláss és meggyógyítsd a szül(et)ésed?

Csoportos vagy egyéni alkalmakra várlak >>> www.lindmayerkatalin.weebly.com

Csomóné Lindmayer Katalin
2017. november 14.

Természet kis tasakba zárva - egészség az egész családnak: AXXA Global