Az élet trofikus kaszkádja - amikor minden a helyére kerül

Apaéhség

"Az apaéhséget olykor apasebnek is nevezzük. A pszichológusok alkalmazzák ezt a kifejezést, hogy rávilágítsanak a férfilélek sebzettségére, ami az apától való megfosztottságból ered – akár, mert az apa meghalt vagy elhagyta a családot, akár, mert a munkája miatt állandóan távol volt a családjától, akár mert közömbös maradt a gyerekeikkel kapcsolatos dolgok iránt. Bármi is az ok, az eredmény mély sebzettség, megfosztottság, amikor a központunkat és a határainkat rosszul érzékeljük, amikor gondolkodásunk el van vágva a testünktől és az érzelmeinktől, olyan passzivitás, mint a meggyújtatlanul hagyott tűz.
Amikor egyszer Peruban lelkigyakorlatot vezettem, az egyik nővér, aki a limai központi börtönben szolgált, egy tanulságos példát hozott. Elmondta, hogy amikor munkája első éve során közeledett az anyák napja, a börtönben a férfiak rendre anyák napi üdvözlőlapot kértek tőle. Ő csak hordta, hordta dobozszámra a lapokat, hogy a rabok elküldhessék az anyjuknak, de úgy tűnt, hogy nem tud eleget hozni. Így aztán, amikor az apák napja közeledett, elhatározta, hogy felkészül az újabb rohamra, és vett egy nagy csomag apák napi üdvözlőlapot. De a csomag – mint mondta – még mindig ott áll az irodájában. Egyetlen rab sem kért tőle apák napi lapot. Erővel sem tudta rájuk tukmálni.
Akkor jött rá – és ahogy könnyekkel a szemében elmondta a történetet, én is ráébredtem –, hogy a legtöbb férfi azért volt a börtönben, mert nem volt apja. Nem voltak árvák, csak nem volt igazi apai nevelésben részük. Soha nem érezhették magukat olyan férfi fiának, aki becsüli őket, soha nem éreztek mély és biztonságos identitást, sosem részesültek abban a lelkesítő élményben, amit egy apa mellett felnövekedve meg lehet élni. Így arra vesztegették életüket, hogy káros és kerülő utakon próbáltak férfivé válni. Bizonytalan férfiak lettek, akiknek bizonyítaniuk kell, hogy macsók, és ezt törvénytelenségek és erőszakosságok elkövetésével igyekeztek elérni." Richard Rohr A férfi útja II. 

Mindenki a helyére kerül

Napjainkban sok vita zajlik arról, hogy a férfiak elnyomják a nőket, mozgalmak indulnak útjukra, hogy felszabadítsanak minket. Ami egyrészt rendben is van, ha van elnyomás. Ha a háborút azért folytatjuk, mert még nem vettük észre, hogy vége a háborúnak, akkor szólok - vége van! Finomhangolás zajlik, egymás gyilkolása nélkül.

A nő és a férfi elsősorban ember - másfajta erővel felruházva, megáldva. Egyik sem használhatja ezt az adottságát a másik ellen. Ha így teszünk, borul az egyensúly. Én, aki győzedelmeskedem, valójában elveszítem az erőmet, bár egy ideig úgy tűnhet, erősebb vagyok.

Képtalálat a következőre: „isten alkotta a földet”

Az élet trofikus kaszkádja

 A trofikus kaszkád olyan ökológiai folyamat, amely a tápláléklánc tetején kezdődik és végighalad az aljáig.

Fordítsuk le az élet egészére és az emberbe ültetett belső kódra:
"„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” (Ter 1,28)

Uralkodni = jó és kegyes, bölcs, gondoskodó gazdának lenni.

Az ember, mint a tápláléklánc csúcsa - az EMBER - nő és férfi, férfi és nő EGYÜTT

Ha bármelyik princípium, minőség csorbul, borul az egész - fentről lefelé felborul minden. Ha a nő nincs a helyén = a férfi sincs a helyén. Ha a férfi nincs a helyén = a nő sincs a helyén.

Hogy hozhatjuk vissza az egyensúlyt, hogy megmentsük a bálnákat, az őserdőket, a kiscicákat, az (utca)gyerekeket, a lélekben szenvedőket, az egész földet?

A képlet nagyon egyszerű - mint a DNS lánc: az ember megbonthatalan egysége a férfi és női energiáknak. Mint ahogy az Isten saját képére és hasonlatosságára alkotta, férfinek és nőnek. Mindkettő benne lakozik, egységben.

Képtalálat a következőre: „family tree” 

Ha férfi vagy - légy férfi, felvértezve a férfiúi erőddel.

Ha nő vagy - légy nő, engedd meg, hogy nő legyél.

Ha tele vagy sebekkel, amiket az okozott, hogy édesapád vagy édesanyád nem volt, vagy nem a saját helyén volt - gyógyulj. Engedd, hogy gyógyulj, engedd, hogy a helyedre kerülj. Leteheted az ő pakkjukat, nem kell továbbcipelned azt, ami nem a tied. Engedd el, ami már nem szolgál téged, és fogadd be, ami felnöveszt. Lépj a helyedre, az erődbe, a teljességedbe!

A Feltétel nélküli Szeretet kísérjen Utadon!

Ha elakadsz, itt megtalálsz:
Csomóné Lindmayer Katalin
2018. július 29.