Anyáról lányára ... nemzedékeken át

Szeretettel osztom meg veletek 2019. augusztus 1-jén, a Szoptatás Világnapján, a Szoptatás Világhete 2019 alkalmából a Parlamentben "Képesség és képessé tevés" címmel, a Védőnői Tagozat (Bábiné Szottfried Gabriella, elnök) és a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége (Szőnyi Kinga, elnök) szervezésében létrejött konferencián elhangzott gondolataimat. 

Fogadjátok szeretettel:

A szoptatás hatása nemzedékeken át ível.

  • Ő itt Lucy, egy australopithecus africanus anya, kb. 3 millió évvel ezelőtt élt. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy nagyjából 12 hónap környékig találtak anyatejre utaló jeleket a fogmintáiban.
  • Most egy kérdéssel indítanék … Ki emlékszik rá, hogy a nagymamái tudtak szoptatni 6 hónapon túl? /anyukája/saját maga …? Az emberi tapasztalás változatossága miatt ez családonként változhat, mégis erre a kollektív tapasztalásra ráül egy, a traumatúlélőkre jellemző viselkedés, ami bagatelizálja vagy negligálja a szoptatás jelentőségét. Mindez megjelenik a közbeszédben, illetve a szoptatás elfogadottságában. Várandósként, frissen szült anyaként rengetegszer hallhatjuk, hogy „nem fog sikerülni”, „már az is jó, ha az elején valamennyi kicsike van”,… „nálunk senki nem tud szoptatni”. Ilyenkor sietünk a genetikát okolni.
  • Az epigenetika tudománya azonban mást mond. Genetikailag determinálva van a szoptatásra való készség, ez a biológiai norma, ez biztosítja az emberi faj fennmaradását. "A szülők és nagyszülők által átélt rossz élmények kódolva rögzülnek és át is öröklődnek, hogy aztán a következő generáció egyedeiben a megfelelő környezeti inger hatására kifejeződjenek."
  • Itt még tehetnénk néhány körkérdést a szoptatás hosszáról, de egy nagyobb merítés azt mutatja, hogy a szoptatás befejezésére a 3-6 hónapos kort említette a nagy többség. Ha megfigyeljük ezeket a számokat, ezek nagyrészt egybe esnek a kisbaba fejlődési ugrásaival, amikor valamilyen testi, lelki vagy szociális fejlődése miatt megnő a szopásigénye. Ezt az anyák sokszor tévesen értelmezik, és úgy vélik, hogy ebben az időben mindenkinek elmegy a teje. Olyan szállóigék kerülnek be a családi legendáriumba, hogy „Már nagymamám sem tudott szoptatni” „Hú, anyukám is pont idáig tudott csak … „ ezeket aztán kisgyerekként elraktározunk.
  • Ezek az összefüggések sokkal inkább mutatnak arra, hogy mekkora szerepe van az ismeretek átadásának, és a támogatás meglétének vagy hiányának. Laktációs szaktanácsadók, szoptatási tanácsadók és segítők felismerve ezeket a jelenségeket naprakészen tudnak segíteni az édesanyáknak újratanulni a szoptatást, és átlendülni ezeken a kétségbeejtőnek tűnő pillanatokon, napokon.
  • A szoptatás sikere – azaz az újszülött egészséges életkezdete - mindannyiunkon múlik. Kezdve a születéstől, amikor a kisbabának lehetősége van azt az ősi rendszert beindítani, amivel önállóan, saját erejéből megtalálja az anyamellet, rácsatlakozik és magáévá teszi az élet forrását, ami a méhen kívüli életében a biztonságot biztosítja.
  • Majd folytatódik ott, hogy az édesanyának menetrendeket állítunk fel és a játszócumit/tápszert, vagy pedig a korszerű szoptatási ismereteket tesszük elérhetővé. Kisgyermekek a játékokban, mesekönyvekben, mesefilmekben cumit látnak vagy szoptató anyát?
  • Az iskolai szexuális felvilágosításból is nagyvonalúan hiányzik a szülés és a szoptatás ismereteinek átadása. Nem hagyatkozhatunk már a kollektív bölcsességre ezen a téren, mivel nagyjából az ötödik generáció éli a szeparáció áldatlan hatásait. Újra kell tanulnunk ezeket a tudásokat, és megtanítani gyermekeinknek, unokáinknak. Ez a felelősség most a mienk. Az emberiség életkezdetének klímakatasztrófája!
    Vannak még, akik emlékeznek, és vannak, akik már újratanulták. Vannak támogató emberek, de még távolról sem jut minden sarokba legalább egy belőlük.
  • A szoptatás sikere mindannyiunkon múlik, az egyes embereken, családokon, közösségeken, reklámszakembereken, újságírókon, médiaplatformokon, tanítókon, politikusokon, törvényhozókon, védőnőkön, szakdolgozókon, munkáltatókon.
  • Egy kisbaba szoptatása ünnepi alkalom, az egész közösség közös ügye.
    Hatása nemzedékeken át ível …

 

  • KÖSZÖNÖM SZÉPEN A FIGYELMET …

 

Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna. (AAP 2005)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint „a csecsemőknek kizárólagos szoptatásra van szükségük életük első 6 hónapjában ahhoz, hogy az optimális növekedést, fejlődést és egészséget elérjék. Ezután, ahhoz, hogy táplálkozási szükségleteik ki legyenek elégítve, a csecsemőknek megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálékot kell kapniuk, miközben a szoptatás folytatódjon két éves korukig vagy azon is túl.”