Mutasd meg önmagadnak, a párodnak, a gyermekednek, hogy benned meg lehet bízni!
A bejegyzés trackback címe:
https://szuletesmese.blog.hu/api/trackback/id/tr7116470344
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2021.03.19. 17:56:06
Milyen szülői szuperhős, amikor a nép túlnyomó részének 60000 tonnás problémák nyomják a hátát?!
Kicsit komolyabban kéne venni a helyzetet és nem elviccelni a témát további elvárt teljesítménykényszert sugallva.
Kicsit gondolkozzunk el a motiváció szón. Egy emberi lénynek akár tetszik akár nem túlmutatnak a céljai (ha a tanult tehetetlenség kialakulása után még lenne célja az egyénnek...de ezután nem tudom kinek újdonság, hogy még ha kezelhetően és tűrhetően is, de előjönnek a mentális problémák) egy állat céljainál (Túlélni, csak, mert.), és nem lesz elég az energiától és a mentális egészségtől kicsattanó pirospozsgás vigyorgásra és az örömökben bővelkedő verklitekekerésre az az indok, hogy: "csak mert kell és muszáj"- ez az indoklás a túlélés szintjén megfelelő válasz lehet.
De amúgy. Hol van az élet akármelyik területén megfelelő indok és cél, aminek a délibábjába (minimum) kapaszkodni lehet, hogy az embert a finnyás ténykedésen túl valami mozgasson?
Bocs de én nem hiszek ezekben a baromságokban, amit írtál. Ez olyan győzködésnek "hangzik" amikor te is tudod, hogy most olyanokat akarsz itt győzködni meg motiválni, akik igazából tök tehetetlenek, mert eleve belebaszták (boccs) az anyák nyakába az egész puttonyt, mert amúgy míg a nyugati anyuka egy gyerekbarát (ovis kinézetű csilivili gyerekberendezéssel) étteremben ül le ebédelni és leckézni (se főzés, se mosogatás, se morzsatörölgetés 50x) addig itt nyakig a zsíros pörköltek és a konyhai kifőzde hangulatában konyhásnéninek és wannabe (diploma nélküli) tanárnak kéne lenni, meg személyi edzőnek, meg lélekbúvár motivációs coach-tréner-szabópéterpálnak.
Azért álljon már meg a menet!
Kicsit komolyabban kéne venni a helyzetet és nem elviccelni a témát további elvárt teljesítménykényszert sugallva.
Kicsit gondolkozzunk el a motiváció szón. Egy emberi lénynek akár tetszik akár nem túlmutatnak a céljai (ha a tanult tehetetlenség kialakulása után még lenne célja az egyénnek...de ezután nem tudom kinek újdonság, hogy még ha kezelhetően és tűrhetően is, de előjönnek a mentális problémák) egy állat céljainál (Túlélni, csak, mert.), és nem lesz elég az energiától és a mentális egészségtől kicsattanó pirospozsgás vigyorgásra és az örömökben bővelkedő verklitekekerésre az az indok, hogy: "csak mert kell és muszáj"- ez az indoklás a túlélés szintjén megfelelő válasz lehet.
De amúgy. Hol van az élet akármelyik területén megfelelő indok és cél, aminek a délibábjába (minimum) kapaszkodni lehet, hogy az embert a finnyás ténykedésen túl valami mozgasson?
Bocs de én nem hiszek ezekben a baromságokban, amit írtál. Ez olyan győzködésnek "hangzik" amikor te is tudod, hogy most olyanokat akarsz itt győzködni meg motiválni, akik igazából tök tehetetlenek, mert eleve belebaszták (boccs) az anyák nyakába az egész puttonyt, mert amúgy míg a nyugati anyuka egy gyerekbarát (ovis kinézetű csilivili gyerekberendezéssel) étteremben ül le ebédelni és leckézni (se főzés, se mosogatás, se morzsatörölgetés 50x) addig itt nyakig a zsíros pörköltek és a konyhai kifőzde hangulatában konyhásnéninek és wannabe (diploma nélküli) tanárnak kéne lenni, meg személyi edzőnek, meg lélekbúvár motivációs coach-tréner-szabópéterpálnak.
Azért álljon már meg a menet!