Mielőtt megvásárolod a hüvelybe helyezhető, hangokat lejátszó csodahangszórót, mi lenne, ha te beszélnél a gyerekedhez?
Egy újszülött számára a világ még közel sem annyira összetett, mint egy felnőtt számára. Számára a világ még egy másik dimenzióban létezik. Nem csak a teste külső részei nem olyanok még, mint egy felnőtté, de az agya sem úgy működik. Képtelen átlátni és értelmezni azokat az összefüggéseket, amiket egy felnőtt a saját tapasztalása, tanulásai, megélt történetei alapján már képes.
A kisbaba agya még nem készült fel arra, hogy képes legyen ilyen módon rendszerezni az életet, sem pedig szofisztikáltan megfogalmazni azt, hogy valójában mire van szüksége. Számára egy dolog létezik: ANYA.
Először anya, majd kezd kinyílni, tágulni, beérkezik apa, tesók és szépen lassan kezd megtelni a nagyvilággal.
Ha ezt megértjük, sokkal egyszerűbb lesz válaszolni a gyerekek alapvető szükségleteire és kívánságaira.
Mégis mit látunk magunk körül? Milyen elvárásokat közvetítenek felénk? A kisbaba, gyerek valódi szükségleteit, vagy a gyártók vásárlásra felhívó üzeneteit?
Már az anyaméhben tanítsuk a gyereket angolul, hallgattassunk vele zenét - számomra ebben a műfajban a hüvelybe helyezhető speciális hangszóró volt a csúcs, hogy a baba jobban hallhassa a hangokat. Természetesen megvásárolható speciális hanganyagtartalommal. Amazonon potom 149 angol fontért szerezhető be.
Majd jönnek a nagyon bababarát ringató kütyük, amik pl. anyaméhben lévő hangokat utánoznak, vagy fel lehet venni az anya/szülők hangját, hogy a baba ne féljen. (miközben ott az igazi, valódi, hús-vér anyukája vagy apukája)
Hű, milyen jó, mennyire innovatív!
Mégis mi lenne, ha tartanád és becsülnéd önmagad annyira, hogy többet érsz az összes ilyen kütyünél?
Halld meg a gyermeked hangját, és neki válaszolj a médiakampány helyett.
Rengeteg helyen találkozunk milliós gyerekszobákkal, remek biztonságot és a gyerek mozgásait elemző és monitorizáló eszközökkel, kütyükkel, játékokkal és a gyerek életkorától függően csüggedt, kimerült és magukat folyamatosan megkérdőjelező szülőkkel, akik loholnak és rohannak, hogy újabb elérendő célt valósítsanak meg valaki más javára.
A reklám és a marketing, anyu, apu, anyós, após, nagynéni, gyerekorvos, védőnő, óvónéni, tanító bácsi, közértes, szomszéd, játszótéren vagy egyéb helyeken szülőtársak mind mind tolják a vélt vagy valós elvárásokat. A kimondott vagy kimondatlan saját vagy mások által magasra helyezett léceket soha nem képesek megugrani, vagy valami aprócskát ugyan sikerül, de ez nem tölti be azt az űrt, amitől jól és büszkének érezhetnék magukat.
… és mindehhez ott van a gyerek, aki néz ki a gyönyörű, cuki szemeivel és folyamatosan fejezi ki a nemtetszését, sír, toporzékol és abszolút elégedetlen az újabb drága ajándék ellenére.
Ismerős? Tiszta hálátlan … pedig te mindent megtettél. Tényleg! A legjobbat akartad.
Megpróbálsz megtenni mindent a gyerekednek. Teljesen normális szülői viselkedés. Így vagyunk kitalálva.
Valójában az a kérdés, hogy te hol vagy a sztoriban?
Ha továbbra is ezt csinálod, tudd hogy a reklámhadjáratok és aktuális divathullámok kiszolgálása motivál, mivel nincs másod. Újabb százezreket, milliókat dobsz ki az ablakon miközben nézed a gyereked elégedetlen arcát, vagy a sarokba dobott, soha vagy csak egyszer használt tárgyak kupacát.
Biztos, hogy te is voltál már csalódott, amikor az ajándéknak szánt szuperjáték helyett annak a csomagolása jelentette az igazi örömet. Tudod milyen az, amikor a gyereked egyszerűen csak egy vállrándítással nyugtázta, hogy megkapta, aztán repült a “megkaptam, de nem használom” kupacba.
Te is ismered azt, hogy beletettél anyait-apait, hogy megszerezd a legprofibbat a sokadik boltból vagy online shopból, miközben úgy érzed, hogy már szétszakadsz mert soha vagy elég jó?
Ha továbbra is a környezetednek akarsz megfelelni gyermekneveléseddel, akkor ennek soha, de soha nem lesz vége. Mindig lesz egy új kütyü, egy új játék, egy új módszer, egy új megmondóember, aki helyetted megmondja, mindig lesz egy ismerős, aki valami nagy bölcsességet mond.
Nem elég az, hogy gyerekkorodban is azt érezted, hogy nem vagy elég jó, soha nem tudsz megfelelni a szüleidnek, tanáraidnak, erre most szülőként is ugyanebben a cipőben jársz - csak a másik oldalon. Elképesztő! Semmi nem változott. Minden ugyanaz, csak pepitában.
Fárasztó, kimerítő, lélekcincáló és a végletekig unalmas. Egy depresszió is már megváltásnak látszik ehhez a folyamatos önmarcangoláshoz képest.
Minél inkább növekszik a gyereked, annál inkább azt érzed, hogy csak ne kelljen újabb időt egyedül tölteni vele.
Na, ettől meg jön az újabb önmarcangolás, bűntudat, önmagad vagy mások vádolása - szüleid, körülmények, Földhöz közelítő aszteroidák, csillagok állása mind mind hibásak a kialakult helyzetért. De ettől meg a világ is egyre veszélyesebb hellyé válik.
Ha már március, akkor … itt az idő, most vagy soha!
A rengeteg rádömló áradat alatt szét fogsz szakadni. A jó hír azt, hogy neked ezt nem is kell figyelembe venni, mert ezt az összeset kidobhatod jóóóóó messzire. Neked nem kell külön energiát fektetni a folyamatos keresgélésbe, az állandó vásárlásba és őrlődésbe. Mert neked mid van?
A gyerekednek nem arra a sok mindenre van szükséged, amit eddig gondoltál, hanem ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb a megoldás.
Lehet, hogy azért nem vetted ezt eddig észre, mert te sem kaptad meg.
Neked ott a gyereked, akinek a saját, valódi szükségleteit képes vagy érteni, értelmezni és megfelelően válaszolni rájuk, hiszen te vagy a szülő. Ez a szupererőd!
Itt az idő, hogy ebben a csatazajban megtaláld azt a hangot, ami előre visz. Kapcsold ki a külső zajokat.
Innen már csak egy lépés, hogy megtanuld a saját és gyermeked valódi(!) szükségleteit, és
... innen már csak egy újabb lépés, hogy képes vagy értelmezni a jelzéseket és ezekre adekvát választ adj.
Válaszd inkább azt, hogy mások kiszolgálása helyett, finoman, belesimulva éled az életed, büszkén vállalva önmagad és a szülőséged.
