Magzatgyermek veszteségek - abortusz, vetélés
2017. július 09. írta: CsLKati

Magzatgyermek veszteségek - abortusz, vetélés

Személy szerint az AnyaBaba egységet támogatom és ebben a kontextusban is hiszem és vallom, hogy az ő egységük megbonthatatlan.

Az élet a fogantatás pillanatától haláláig méltóságot és tiszteletet érdemel. Mind az anyáé, mind a magzatgyermeké.

A megemlékezés lehetőséget nyújt arra, hogy megjelenítsük, kimondjuk és elhatárolódjunk attól, ami a fájdalom gyökere, és egyben segítséget és támaszt nyújthatunk azoknak, akik erőt tudnak ebből meríteni. Felkészülhetnek egy újabb gyermek fogadására a fájdalom újraélése nélkül.

Számomra nagy tanulság volt egy veszteségfeldolgozó csoporton annak az édesanyának a vallomása, aki épp második gyermekét várta, több évvel első gyermekének abortálása után. Elmondta, hogy számára a legfájdalmasabb az, hogy azt a babát egy picit sem tudta szeretni és mindent megtett azért, hogy ne emberként gondoljon rá. Az éppen zajló, második várandóssága hozta elő ezt az élményt, és fájdalmat okozott a lelkében.

- Az Örökkévalóság, az örök Jelen és a Van tere, a Feltétel nélküli Szeretet felől közelítve, ezt a babát is előhozhatja és megadhatja neki azt, amit akkor nem tudott. Szeretheti. Néven nevezheti. Elbúcsúzhat tőle, megköszönheti, hogy együtt töltöttek egy időt, és gyermekeinek számába beleszámíthatja azt a lelket is, akivel az úton egy darabig ebben a földi valóságban kísérték egymást.

Ezt szeretném átadni, és ezzel a szeretettel és lehetőséggel fogadni azokat, akiket a gyermekük hiánya megérintett. Legyen az akár édesanya, édesapa, nagyszülő vagy szakember. Legyen ez a tapasztalás önként választott, avagy mások által erőltetett döntés, ami után megnyugvásra vágyik a lélek.



Szeretném megmutatni, hogy van más megoldás, mint krízishelyzetben a gyermekvárás megszűntetése. Ha éhezik az anya, nem az a baja, hogy gyerek nő a hasában, hanem az, hogy éhes. Ha a gyerekét eltávolítjuk, attól ő még továbbra is éhezni fog. Ha erőszak áldozata (akár családon belüli, akár külső), nem az a legnagyobb baja, hogy gyerek nő a hasában, hanem az, hogy erőszak áldozata lett.

Ha a gyerekét eltávolítjuk, attól még az erőszak nyomait a testén és lelkében fogja hordani, amíg ebben segítséget nem kap. Ha genetikai vizsgálatok szerint beteg vagy életképtelen gyermekre számíthat, nem az a baja, hogy gyermek nő a hasában, hanem az, hogy kétségbe van esve, fél, retteg és elképzelni sem tudja, hogy mi fog történni. Ha a gyerekét eltávolítjuk, attól még a rettegése megmarad.
- mindezt csak megtetézem még egy sokkal nagyobb traumával, ha megfosztom a gyermekétől.

Ha csak az anyával foglalkozom és kizárólag az ő szempontjait figyelem, cserbenhagyom a magzatgyermeket.
Ha elfordulok tőle és csak a magzatgyermekkel foglalkozom, cserbenhagyom az anyát.

A várandós nőnek más megoldásai vannak, mint az anyának. Ha nem engedjük, hogy anyaként reagáljon, megfosztjuk a megoldás megtalálásának lehetőségétől. Ha kizárólag az anyára hárítjuk a felelősséget - bagatelizáljuk a fájdalmát, és a saját felelősségünktől látszólag megszabadítjuk magunkat. Sokszor a döntéshez csak az kell, hogy valaki a döntést fontolgató mellett álljon akármerre is vezet az útja, és gondja legyen rá, hogy minden információt és támogatást megkapjon, akárhogy is dönt. A döntés súlya innentől kezdve az övé, a nőé. Annak a súlya, hogy mindent megtettem-e azért, hogy szeretetben amellett álljak, aki segítséget és támogatást kért tőlem - az enyém.

Senkit nem oldozok fel a felelősség alól. Mindenkinek felelőssége van abban, ha az anyát egyedül hagyta, belehajszolta, fals vagy hiányos információval látta el, vagy nem állt mellé, amikor szüksége lett volna rá. Senkit nem oldozok fel annak a súlya alól, hogy az abortusz egy induló élet kioltása, aki ebben részt vett - akár tettel, akár mulasztással, annak ebben felelőssége van. Senkit sem oldozok fel annak a súlya alól, ha az anya fájdalmát - akár testit, akár lelkit - semmibe vette, vagy akár megvetéssel tekintett rá.

Ha azt a nőt, aki egy gyermek édesanyja volt egy darabig megfosztom a gyógyulás és kiengesztelődés lehetőségétől, azzal a fájdalmát erősítem, mélyítem, és erősítem a kollektív traumát. Minden tiszteletem azé, akinek egy nehéz, vagy az adott pillanatban feloldhatatlannak látszó helyzetben, döntést kellett hoznia, és ebben egyedül maradt, vagy olyan döntést hozattak vele, ami számára erőszak volt.

A veszteség feldolgozásában, biztonságos, szeretetteljes légkörben, csoportban várlak szeretettel:
Milyen volt ... csoportokon vagy egyéni alkalmakon. KATT IDE >>> 

Csomóné Lindmayer Katalin
2017.07.09.

A bejegyzés trackback címe:

https://szuletesmese.blog.hu/api/trackback/id/tr8512650613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása