Rengetegszer találkozom azzal, hogy a szülők, akik megtanulták, hogy létezik olyan, hogy szeretetnyelv, megkeresik, megtalálni vélik a magukét.
Szuper, hogy meg akarjuk ismerni magunkat, egymást, stb. - viszont ez egy felnőttnél is változhat az élete során, rengeteg mindentől függ.
... és most jön be egy rettentő fontos - kedves drága aranyos szülőtársak!
Sokszor tapasztalom, hogy a szülők, akik már így fel vannak vértezve a saját szeretetnyelv-ismeretükkel, valamilyen módon megállapítják, hogy a gyereküknek mi a szeretetnyelve, és ez így konzerválódik: Pistike ajit szeret, Béluka simit, Gizike beszélgetni, Julcsika meg bandázni.
Ámde a cuki gyerekecskéink még nálunk is sokkal jobban változnak, sokkal gyakrabban cserélgetik a saját szeretetnyelveiket. A kamaszkor örvényléseit ne is vegyük most bele. Főleg a lányoknál, akiknél a hormonális hullámvasút akár óránként képes tornádót és pillangókat váltogatni.
Szóval:
1. a gyerekek szeretenyelve roppant gyorsan tud változni.
És most ugorjunk át egy kis élettanra:
- amikor bébiként megszületik, akkor neki az érintés, a szembe nézés, a beszéd, mind-mind legalább ugyanannyira fontos, mint a légzés, a táplálkozás, az alvás vagy a testhigiénia és hőkiegyenlítés.
2. Nem, neki ez nem szeretetnyelve, hanem alapvető SZÜKSÉGLETE.
És most ugorjunk vissza cuki kamaszkáinkhoz - nekik sokkal inkább szükségük van az ölelésre, mint addig az életben bármikor. (na, ez volt itt az ötmillás tanács 
)
)3. Kamaszoknak ölelés, szülői érintés nagyon fontos.
Eddigre már általában elfelejtjük, hogy ezt az ölelés, érintés dolgot űzni kéne, meg különben is már akkora lakli kamaszok, és már majdnem felnőttek, és már ciki, meg nem tudjuk, hogy hogyan tegyük, hogyan viszonyuljunk hozzájuk és magunkhoz ebben a helyzetben.
Hagyjuk ezt a hülye felnőtt dumát!
Ha neked felnőttként ennyire nehéz, akkor képzeld el, hogy neki mennyire ez!
És tök egyedül van benne.
Hirtelen már anya/apa sincsen, mert már "nagy vagyok" és meg kell oldani egyedül!
3. Mi vagyunk annak a cukkerságnak a szülei, úgyhogy elő a szülői szupererővel!
NO ELMÉLET, ide kőkemény gyakorlat és szívmelegség és tiszta, hideg fej kell.
A kettő együtt.
A gyereknek mi nem pedagógusai, szakijai vagy haverjai vagyunk, hanem a szülei.
ÉS ezen FELÜL meg lehet tőlük kérdezni akár többször is, akár rendszeresen is:
"Mitől érzed azt, hogy szeretlek/szeretnek/szeretve vagy?
Mitől érezted ma azt, hogy szerettelek/szerettek/szeretve vagy?"
... és érezhesse, tudhassa azt, hogy tegnap teljesen mást mondott, mint ma, és ez teljesen OK,
vagy elmondta, hogy szereti az ajándékot, de most hogy megkapta ez most csak egy haszontalan tárgy, mert inkább együtt akarta tölteni veled az időt.
És mindegyik tök rendben van.
Teljesen rendben.
Rajtad kívül senki, de senki nem tudja azt adni a gyerekednek, amit te anyaként vagy apaként 
Úgyhogy szeretetnyelvek ide vagy oda, elő a szülői szupererővel, ami csak és kizárólag a tiéd!
Ha segítség kell, keress meg.
