Valaha azt a romantikus álmot kergettem, hogy az emberiséget az vitte előrébb, hogy a generációk mindig jobbat szerettek volna a következő nemzedéknek, mint ami nekik jutott.

Valami olyasmi, hogy : nekem ennyi jutott, de a gyerekemnek legyen jobb. Mindent megteszek azért, hogy neki és az ő gyerekeinek jobb legyen, mint nekem van/volt.

Mint ahogy a világmindenség a tökéletesség felé törekszik, az ember is a tökéletesség felé törekszik.

Nem állítom, hogy bármikor is képes lesz a tökéletességet elérni, de a törekvés ott van benne. Ha ez kihunyt, a fejlődés megáll, az életet felváltja a halál. 

Ezzel szemben mintha visszafelé haladnánk vagy legalább is egy helyben toporognánk - 

Rendre ezt hallgatom: "Én is túléltem, neked sem lesz bajod tőle vagy Mi is felnőttünk így, miért akarod, hogy a gyerekednek másképp legyen vagy Nem árt meg neki, ha megedzi az élet, én is kibírtam, ő is ki fogja."

Hogy még hétköznapibb legyen - Tűrjél hát te is!

Már a nagyanyádat is verte az iszákos férje, ez a nők sorsa, törődj bele. A gyereket is verte, hát csak maradjon csöndben, én is kibírtam.

Engem is felvágtak/átvágták a gátamat, amikor szültem, jó az úgy, hidd el.

Téged is elvittek tőlem, amikor megszülettél, miért akarod, hogy a gyereked veled maradjon, addig legalább pihensz, otthon úgysem lesz majd rá lehetőséged.

Miért akarsz szoptatni? Nekem sem sikerült, nagyanyád sem szoptatott engem. Manapság már nagyon jó tápszerek vannak.

Én is 3 hónapos koromtól kezdve tehéntejet meg levest kaptam és mégis milyen jól felnőttem.

Nem lesz semmi baja annak a gyereknek, ha rácsukod az ajtót, amikor sír. Te is kibírtad, én is kibírtam.

Minek alszotok együtt? Túl fogja élni ez a gyerek, hogy egyedül marad. Nem volt túl kellemes, de majd csak kibírja ő is. Majd megtanulja.

Ne izgulj, majd az óvoda/iskola/stb. megedzi azt a gyereket. Én is kibírtam, ki fogja ő is. Majd ott megtanulja, hogy mi a rend és fegyelem.

... ismerős? Folytasd a sajátoddal ...

Ezek a mondatok traumából szólnak, fájdalom, gyötrelem és magány szüli őket. Félelem, rettegés járja át őket, mégis ez jelenti a biztonságot, mert a másik utat - akármilyen jó is lehetne - nem ismerhetjük. A félelem lehúz, a rettegés fogságában tart és megbéklyóz.

Ki lehet lépni, lehet más utat választani, lehet segítséget kérni vagy a felajánlottat elfogadni.

Te melyik utat választod? Velünk tartasz az ismeretlenbe és átírod ezeket, vagy maradsz? Kezdd el most ...