Vataščin Balázs Emese meghívására érkeztem Szabadkára a Népkörbe. Szombati napunk a Milyen volt ... szül(et)és és én csoport napja volt.

Gyönyörű helyen, a Népkör Játszóházában találkoztam azokkal az asszonyokkal, nőkkel, anyákkal, akik Szerbiában, Vajdaságban először indultak neki, hogy a szülés körüli traumáikkal dolgozzanak.

A belső béke, egyensúly és harmónia megteremtéséhez szükséges az anyák ereje, a család összetartozása, a kötelékek megerősítése.

Ha ez a folyamat bárhol megszakad - akármilyen okból kifolyólag - mély nyomokat hagy a szülő lelkében. A traumák közül a legfájdalmasabb a gyermek elvesztése. Ha már ki tudjuk mondani, meg tudjuk nevezni, akkor van lehetőségünk elhatárolódni tőle és kellő távolságba kerülni.

A gyógyír az elszakadásra mindig a kötelék visszaállítása, megerősítése és a sebek kitisztítása. Utána tud dolgozni, beforrni és beépülni az élettörténetünkbe, hogy innen már csak növekedni és erősödni, erősíteni tudjunk.

"Oldani Uram, s oldódni vágyom,
Üdvözíteni, és üdvözülni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom.

Ékesíteni, és ékeskedni vágyom,
Dalolni Uram, és dallá lenni vágyom,
Követeddé lenni és Érted tenni vágyom,
Követeddé lenni és Érted tenni vágyom.

Lámpád vagyok, ha látsz engem,
Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem,
Ki látod mit teszek, hallgass el engem,
Ki látod mit teszek, hallgass el engem."

(Sillye Jenő: Apokrif ima Weöres Sándor nyomán)

Csomóné Lindmayer Katalin
Szabadka, 2015. november 21.