"ITT A HÜVELYBE HELYEZHETŐ HANGSZÓRÓ A MAGZATOK ELSŐ ZENEI ÉLMÉNYÉHEZ"
Remek gondolat.
Ha a természet azt szerette volna, hogy az anyaméhben zenei élményekben legyen részünk, akkor külön zenekart épített volna bele. Vagy mégis?
Mit hall a baba az anyaméhben?
Először is a saját szívverését, az édesanyja szívverését, lélegzését, emésztőrendszerét, bélmozgásait, vérének suhogását, édesanyja hangját, éneklését, hanglejtését, beszélgetést, telefonálást, köhögést, sírást, kacagást.. Ugyanígy - sokkal szűrtebben hallja a külvilág zajait. A nyelv színességét, ami körülveszi - a szeretet és a mindennapi élet hangjait. A veszekedést is és a megbocsátást is. Hallja apát, tesókat, nagyszülőket, barátokat, madárcsicsergést, repülőzúgást. Ezek mind, mind információk, amik érik őt és megismeri általuk a külvilágot.
Itt kezdődik a szocializáció - nem baj, ha ez eljut hozzá olyan is, ami fájdalmas lehet, ha részévé válik - megtanulja, hogy az életben néha sírunk, sokszor nevetünk, néha olvasunk magunkban, dudorászunk, énekelünk, megbocsátunk, kiengesztelődünk - néha összezördülünk, de van lehetőség ezt feloldani.
A kisbabának emberi hangra van szüksége és csöndre. Arra a csöndre, ami az anyaméh csöndje, amiben még meghallja azt is, amit utána elfelejt, de sejtszinten tárol tovább.
Mivel érzékeli a baba a hangokat az anyaméhben?
A bőr az egyik legérzékenyebb és legnagyobb felületű érzékszervünk, mely képes többek között a hanghullámok érzékelésére is - gondolj csak bele, amikor egy nagy hangfal megszólal és a talpad is belebizsereg.
"A fül az első érzékszerv, ami működésbe lép.1 héttel a megtermékenyítést követően, tehát még az anyaméhbe történő beágyazódás előtt mikroszkóp alatt láthatóvá válnak a fül első kezdeményei. Az embrió mérete ekkor 0,9 mm. Fülünk az első olyan működő szervünk, amely még a szívünk előtt kezdi meg működését. Érdekes tény, hogy a magzati élet során, szívünk első dobbanása előtt felvesszük a kapcsolatot a külvilággal. Az embrió a 14. terhességi héttől kezdődően hall és a 22. héten érkezik meg a hangok sokszínűségének világába. Az elején még kusza összevisszaságnak tűnő zajból lassanként egymástól elkülönülő színes hangokat érzékel."(1)
Mi itt a külvilágban teli vagyunk zajokkal - sokszor a saját gondolatunkat sem halljuk (ismerős a mondás? :) ) minél több zaj vesz körül, annál kevésbé tudunk figyelni a körülöttünk lévő apró hangokra, belső hangra, lelkünk hangjaira, mert a külvilág zajainak meghallása, azonosítása energiát emészt fel.
A kisbabának az édesanyja hangjának megismerésére van szüksége. Amikor megszületik, ez a hang lesz neki az egyik biztos támpont a megérkezéshez, a földi léthez való adaptálódáshoz. Ez a korai kötődés kialakulásának egyik fontos pillére, ami az életben maradásához szükséges. Ez az információ megnyugtatja a frissen világra jött babát, aki így képes lesz könnyedén, kellemesen kibontakoztatni újszülöttkori reflexeit - ez adja számára a biztonságot és az erőt. Ez jár a legkevesebb fölös energiaráfordítással, ez a legkényelmesebb út az AnyaBaba-páros számára.
Több tanulmány született már arra vonatkozólag, hogy az újszülöttek reagálnak a szüleik hangjára, a mesére, amit hallottak az anyaméhben, a zenére, amit a szülők rendszeresen hallgattak. Ha ezek a hangok eljutnak a babához, szükség van rá, hogy még hangosabban hallja anélkül, hogy érdemben védekezni tudna ellene?
Képesek vagyunk rá, hogy megtegyük ... a többi rád van bízva.
Csomóné Lindmayer Katalin
2016. december 10.
Forrás:
(1) http://prenatalis-fejlodes.blog.hu/2014/05/22/a_magzat_erzeseinek_es_erzekleteinek_hatasa
Christine Moon, of Pacific Lutheran University in Tacoma, Washington
Prof Patricia Kuhl, of the Institute for Learning & Brain Sciences at the University of Washington
