Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtar­tama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné. A gyermek minden szopásigényét a mellen élheti ki. (az anyatej alkalmas arra, hogy a folyadékot is megfelelő mennyiségben és minőségben pótolja hőségben és lázas állapotokban is).

Az igény szerinti szoptatás mellett megkerülhetetlen másik fogalom a kizárólagos szoptatásé. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet, teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás többnyire, de nem feltétlenül, együtt jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a kisbaba valamiféle rendszerben, időre szopik, bár nem kap mellette cumit, cumisüveget, vizet, teát, vagyis a kizárólagosság érvényesül, de az igény szerintiség nem. A tejtermelődés szabályozó mechanizmusai miatt, amikről majd a későb­biekben ejtenék szót, ez csak ritkán működik. (Forrás: Szoptatásportál: laktációs szaktanácsadó képzés anyagából)

A kisbaba kommunikációs eszköze a sírás. Kifejezheti vele a bánatát, az römét, a fájdalmát, a fáradtságát, a testközelség iránti igényét, azt, hogy fázik vagy melege van. De azt is, hogy egyszerűen csak unatkozik vagy éppen nem érti, hogy mi történik, mi zajlik benne, növekszik a teste, szokik hozzá a világhoz, furcsa érzetei vagy érzékelései vannak.
Sokszor és sokan próbálták megfejteni már a kisbabák sírásának okát. Egyelőre nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy ez egy mély, belénk ivódott ösztön, jelzés, amire anya, apa vagy valaki reagálni fog.

A jó hír az, ha egy kisbaba a sírására kap választ, újra és újra van annyi bizalma, hogy jelzést adjon, mert tudja, hogy biztonságban van. Kifejezheti és elengedheti magát. Test- és bőrkontaktust kap válaszul, ez növeli a biztonságérzetét.

A legtöbb kisbaba reggel-délelőtt nyugodtabb, többet alszik, kevesebbszer jelez, majd ahogy halad előre a nap, egyre kevesebb idő telik el két szoptatás között. Újszülötteknél gyakran tapasztalható egy olyan esti sírós, nyűgös többórás periódus, amikor a kisbaba nagyon gyakran kér szopni, vagy akár le sem lehet igazán venni a mellről. Ezt az időszakot gyakran illetik a „kólika” megnevezéssel, noha valójában nem feltétlenül arról van szó, hogy a kisbabának a hasa fájna, hanem inkább túlingerlődik, kimerül, és szopás közben tud megnyugodni.

Néhány idevágó olvasnivaló (Miért nem sírnak ...; Akkor most hagyjuk...? I; Éjszakai önkiszolgálás; Sír a baba III.)

Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtar­tama a kisbaba szükségleteihez igazodik. 

A szopások nem egyenletesen oszlanak el a nap folyamán, nem mindig ugyanolyan időközönként történnek. A legtöbb kisbaba reggel-délelőtt nyugodtabb, többet alszik, kevesebbszer jelez, majd ahogy halad előre a nap, egyre kevesebb idő telik el két szoptatás között. Újszülötteknél gyakran tapasztalható egy olyan esti sírós, nyűgös többórás periódus, amikor a kisbaba nagyon gyakran kér szopni, vagy akár le sem lehet igazán venni a mellről. Ezt az időszakot gyakran illetik a „kólika” megnevezéssel, noha valójában nem feltétlenül arról van szó, hogy a kisbabának a hasa fájna, hanem inkább túlingerlődik, kimerül, és szopás közben tud megnyugodni.

Sok kisbaba kisebb csoportokba, „klaszterekbe” rendezi a napközbeni szopásokat is (cluster feed­ing, La Leche League, 2010). Ilyenkor a kisbaba az egyes ébrenléti periódusokban egymás után többször is szopik, majd az összesűrített, gyakori szopásokat egy nagyobb alvás követi, aztán újra elölről. A szopások természetesen nem korlátozódnak a nappali órákra, a csecsemők éjjel is ébred­nek és szopni kérnek.

(Forrás: Szoptatásportál: laktációs szaktanácsadó képzés anyagából)

Az anyatej termelődését már a várandósság során különböző hormonok alakítják és készítik elő az egész szervezetet a szülés utáni táplálásra. Ennek az egyik nagy állomása, amikor a méhlepény elhagyja az anyaméhet, és felszabadulnak az anyatej előállítását támogató hormonok, a gátló rendszer pedig leépül. Amint a mellet stimulus éri - elsődlegesen a kisbaba - akkor az édesanya szervezete elkezdi érzékelni, hogy át kell állnia a kereslet-kínálat kielégítésére. Megkezdődik az anyatej átalakulása kolosztrumból az érett anyatej felé és egy új élettani átrendeződés. 

Az igény szerinti szoptatás (a kisbaba korlátozás nélkül hozzáfér az anyamellhez) megadja a szervezetnek a kellő löketet ahhoz, hogy a kisbaba táplálási igényeihez igazodjon az anyatej összetétele és mennyisége.

Nagyon ritkán van szükség arra, hogy fejéssel kelljen rásegíteni. Van ennek is létjogosultsága, ha az édesanya és a kisbaba el vannak különítve, de minden esetben törekedni kell arra, hogy a kisbaba legyen az, aki elsődlegesen az anyatej termelődését szabályoztatja.

Minden külső behatás megbontja az anyai szervezet válaszát az adott gyermek szükségleteire.

Újszülött-korban az igény szerint és kizárólag szoptatott kisbabák általában minimum 8‑12 alkalommal szopnak 24 óra alatt, de ennél jóval több szopás is előfordulhat. A szopások nem egyenletesen oszlanak el a nap folyamán, nem mindig ugyanolyan időközönként történnek. 

Ha a kisbaba nagyon gyakran kéredzkedik mellre, nem „bír ki” több órát két szopás között, az a természetes viselkedés része, és jó gyarapodás, teli pelen­kák esetén nem arra utal, hogy elégtelen a tejmennyiség vagy nem megfelelő a tej minősége.

Egy ausztrál tanulmányban egy és hat hónapos kor közötti, kizárólag szoptatott kisbabák szopási gyakoriságát nézték. Az átlag a napi 11 szopás volt (a szopások száma 6 és 18 között változott), a gyakoriság nem csökkent a kisbaba korával (id. Mohrbacher, 2010). A hozzátáplálás megkezdésével sem feltétlenül csökken a szopások száma vagy gyakorisága az első időkben, sőt, az az ideális, ha a kisbaba továbbra is olyan gyakran szophat, mint korábban.

Erről nagyon kevés információnk van így. Erre nem tudnék válaszolni. Vannak periódusok, amikor ez előfordulhat, de ezek elmúlnak.

A kisbaba sírása azért annyira idegesítő és reakciót kiváltó, mert arra vagyunk programozva, hogy felfigyeljünk rá.

Az biztos, hogy nagyon nagy szüksége van testkontaktusra. A testkontaktus iránti igény a táplálkozási szükséglettel egyenlő erős­ségű! Semmilyen remekbe szabott baba­kocsi, kiságy, zenélő szerkezet, szobahinta nem tudja pótolni apa vagy anya ölelését és ringatását, és nem is szabadna ennek kiváltására használni az előbbieket. A test­kontaktus, az ölelés egy olyan összetett helyzet, amiben a baba érzékeli a szülő lélegzését, szívdobogását, illatát, mozdulata­it, amelyből biztonságban meg tudja figyelni az őt körülvevő világot. És ezáltal tud fejlődni.

Szüksége van válaszkész gondozásra, arra, hogy a szülő az igényeire a lehető leggyorsabban és legmegfelelőbben reagál­jon. A kisbaba nem képes még a késleltetés­re, hiába is várnánk el tőle, így fontos, hogy a szükségletei hamar kielégüljenek. Ennek a biztonságos érzésnek a hátterén alakítja ki a kötődést, tanulja meg a késleltetést, és lesz képes majd később is megosztani problémáit és örömeit. Nem szabad bedőlni a riogatás­nak, hogy a mindig felvett kisbaba idővel a család zsarnokává válik, aki ugráltatni fogja a szüleit. Az újszülött nem azzal a szándékkal érkezik közénk, hogy uralkodjon rajtunk, ug­ráltasson minket, vagy kellemetlenséget okozzon, csupán az igényeit közli. De mivel ezek nagyon mélyről fakadó szükségletek, épp ha nem elégülnek ki, akkor fognak kerülőutakat keresni maguknak. (Forrás: A kisbaba valódi szükségletei )

Ez így tökéletes. A babát figyeljük- Ha ő jól van, gyarapszik, növekszik (=cserélni kell a ruhácskáit), akkor minden rendben van. A kisbaba is ugyanúgy holisztikus egység, mint a felnőtt ember. Ezért az egész lényét figyeljük, a testi, lelki, szellemi, szociális, pszichés fejlődését. Ahogy leírod, látszik, hogy minden a legnagyobb rendben van :)

Rövidesen jövök a II. résszel. Addig is jó olvasgatást!

2020. április 22.