A paraszolvencia, azaz a hálapénz (amit a nemzetközi gyakorlatban "informal payment"-nek (informális fizetésnek) valamint "under-the-table payment"-nek is hívnak) azegészségügyi szolgáltatások kapcsán a beteg, vagy a hozzá kötődő személy által az egészségügyi ellátó (orvos, nővér, stb.) számára fizetett, a hivatalos pénzforgalmat kikerülő, pénzügyi bizonylatolás nélkül zsebből–zsebbe vándorló pénzforgalom gyűjtő kifejezése.

http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Paraszolvencia

Bár valaki oly bájosan hálapénznek nevezte el, semmi köze nincs a hálához.

A régi időkben bizonyos közösségi szolgálatokat ellátó személyeket (bába, tanító, lelkipásztor, stb) a közösség tartott el, mivel nekik nem volt/maradt idejük a saját földjük ellátására, betevőjük kétkezi munkával történő megteremtésére. Miközben a bába két faluval arrébb jelen volt egy a kisbaba világrajövetelénél, nem maradt otthon eltenni a szilvalekvárt, vagy felásni a kertet.

Ezt a szellemi munkát a közösség úgy viszonozta, hogy élelmiszerrel vagy munkával juttatott nekik. Manapság a szellemi munkáért is fizetés jár, adóforintjainkból visszajuttatva az orvosnak, tanítónak, lelkipásztornak, védőnőnek, utcaseprőnek, bírónak, politikusnak és még sorolhatnám.

Itt már nem annyira látványos a rendszer, de valahogy így működik.

Vannak szakmák, amiknek a gyakorlóit különösen igyekszünk kiemelni a többi közül, mivel azt gondoljuk, hogy az életünk függ tőlük. Azt gondoljuk, hogy a saját magunk élete feletti kompetenciát átadjuk egy másik embernek - inkább intézménynek, ahol elvész a felelősség, így nem tűnik fel, hogy a miénk is a nagykalapba került.

Azt reméljük, hogy a csúsztatott boríték által megvesszük a jobb ellátást, a személyre szóló gondoskodást, a jobb gyógyszert, a legkorszerűbb műszeres diagnosztikát, a kedvezőbb bánásmódot, a legkedvesebb mosolyt és kényelmesen hátradőlhetünk. Ezzel azonban becsapjuk magunkat. Teljesen kiszolgáltathatjuk magunkat a rendszernek, átadjuk a teljes felelősséget, a döntéseket és elveszítjük a lehetőséget, hogy partneri szintre kerüljünk. Nem szólhatok semmit, hiszen megvettem a hallgatásomat.

Adjuk még félelemből, abból a suttogó propaganda által gerjesztett megfélemlítésből: hogyha nem adsz, ez és ez fog Veled/gyerekeddel/szeretteddel történni.

Ezzel saját magunkat zárjuk csapdába, veszítjük el kompetenciánkat,

Az átadott borítékkal veszítjük el azt a lehetőséget, hogy őszintén haragudhassunk a rendszerre, hiszen még fizettünk is érte. Szülőként/hozzátartozóként rajtam marad annak a terhe, hogy nem megfelelő kimenetel esetén én saját magam fizettem ki, hogy ezt tegyék a szerettemmel, mert elhittem, hogy a boríték megvéd.

Mivel nincs számla, nincs garanciális idő, nincs mit visszakérni. Inkább csöndben maradok, nehogy kiderüljön, hogy én is a rendszer részéve lettem!

Szembe mersz nézni ezzel?

 http://szuletesmese.blog.hu/2014/09/08/paraszolvencia_halapenz_a_ketelu_fegyver_ii