"Sokszor láttam halott gyermekére ráboruló anyát, amint azt kiabálja, ordítja fájdalommal telve, hogy hol van Isten.

Ilyenkor nekünk orvosoknak, nővéreknek egy feladatunk lehet: szenvedőktől mély együttérzéssel át kell venni valami kis terhet ugyanúgy, ahogy egy szörnyű nehéz zsákból, ha súlyt veszünk ki, az könnyebb lesz.

Láttam egyszer egy őrjöngő anyát, akit senki nem tudott megnyugtatni. Hiába jöttünk gyógyszerrel, injekcióval, a fejlett orvostudomány eszközeivel. Semmire sem jutottunk.

Egy ott álló laikus egyszerűen átölelte, hagyta, hogy ránehezedjék. Kinyilvánította, hogy maximálisan osztozik fájdalmában.

Levett a lelki súlyból. Hogyan lehet ebből a súlyból levenni, hogy minket ne nyomjon össze a sokszor átadott teher? Csak kegyelmi úton. Ez az út pedig azt jelenti, hogy minden pillanatomban tudom, hogy a földi életem összes eseménye, benne a fogantatásom, a születésem, a házasságom, a gyermekeim születése, és a halálom a létemnek egy-egy pillanata, de nem a vége. Ha ezt tudom, akkor ugyan félek

a haláltól, mert ember vagyok, de Isten segítségével legyőzöm a félelmemet, és így már át tudok venni terheket mástól úgy, hogy az közben ne nyomjon agyon... -Dr. Csókay András-" Idézet a Mindenegyben blogról

Mély és megrázó gondolatok Csókay proftesszortól.

A gondolataihoz talán annyit tennék hozzá, hogy a történetben szereplő laikus tiszteletben tartotta a másik fájdalmat és megerősítette, kompetenssé tette az anyát, helyére engedte kerülni a gyászt, a fájdalmat, ezzel tudta őt jól támogatni. Ha azt gondoljuk, elvehetjük, azzal csak növeljük a veszteséget átélőét, a saját szerepünket igyekszünk eltolni, hogy ne kelljen részt vennünk benne. Az a jó gyakorlat, hogy együtt lehetnek, elbúcsúzhatnak egymástól és ebben a nagyon érzékeny időszakban megfelelő támogatást kap szülő is és szakember is.

Isten szeretetét közvetítem, aki ott van a fájdalomban is, a veszteségben is és az újrakezdésben, a felépülésben, a gyászfolyamat gyógyulásában.

A korai bőrkontaktus támogatása útmutatóból idevágó passzus:

Halott gyermek születése vagy szülés utáni gyermekhalál esetén támogassuk az anyát (szóval és tettekkel is, rendszeres időközönként) abban, hogy kapcsolatban maradhasson újszülöttjével (prenatális érettségétől függetlenül és akárhogy is néz ki), erősítsük meg őt abban, hogy a kapcsolat a búcsú része és támogassuk a családot gyászában!

• Az anya és a család számára legyen biztosítva a lehetőség, hogy gyermeküktől elbúcsúzhassanak, szóval és tettekkel támogassuk őket ebben. A családnak korlátlan időt kell biztosítani a gyászra, megfelelő nyugalmas helyszínen. Ezt a (törvény által is megadott) támogatást és a megfelelő helyszínt igyekezzünk úgy intézni, hogy közben lehetőséget teremtünk a bőrkontaktusra is.

• Támogassuk a családot a búcsúzásban, a búcsúszertartás megszervezésében a család vallása, világnézete szerint. Biztosítsunk emléket a gyermekről: támogassuk a szülőket abban, hogy mintát vegyenek a kisbaba lábáról vagy kezéről, kis hajtincset rakjanak el), hogy megnézzék a gyermeket, lefényképezzék őt a szülők ölében, a családdal együtt, bőrkontaktusban. Amennyiben a szülők többedszerre és aktívan elutasítják a halott gyermekkel való kapcsolatot, a megfelelő az, ha az intézmény az egészségügyi dokumentáció részeként biztosítja a gyermekről készült fénykép és lenyomatok megőrzését, miközben a szülőket egyúttal tájékoztatja arról a lehetőségről, hogy ezt az emléket bármikor igényelhetik és megkaphatják.

• Tájékoztassák a szülőket a keresztelés lehetőségéről még a gyermek halála előtt. Lehetőség van szükségkeresztség elvégzésére, melyet végezhet lelkész, szülő vagy szakdolgozó. Tájékoztassák a szülőket a szertartások lehetőségéről, a család vallásának megfelelő kórházi lelkipásztori szolgálat elérhetőségéről; támogassák őket a megfelelő gyászszertartás megszervezésében.

• Ajánlják fel gyásztanácsadó és/vagy gyászfeldolgozó csoport, pszichológiai segítség lehetőségét és elérhetőségét a család számára. (például Napfogyatkozás Egyesület)

• A gyászban támogató és a meghalt gyermekkel kapcsolatot biztosító szakemberek számára biztosítsanak szupervíziós alkalmakat.

Írta: Csomóné Lindmayer Katalin

Képek forrása: Petapixel